Azok az érdeklődők, akik a megyeszékhely kulturális, művészeti életét legalább átlagos szinten ismerik, tudják, hogy a városban évtizedek óta működik egy Balassi Bálint nevével fémjelzett asztaltársaság, amelyik 2020-ban igazán rangos megyei elismerésben, Madách-díjban részesült.
S azzal is sokan tisztában vannak, hogy a főként alkotó emberekből – tollforgatókból és képzőművészekből – álló egyesület egyrészt kiállítások, másrészt kiadványok és azok bemutatói formájában rendszeresen hírt ad magáról, tevékenységéről.
A minap az otthonuknak tartott Balassi Bálint Megyei Könyvtárban gyakorlatilag két kötet került a nyilvánosság elé s egyszersmind az érdeklődők kezébe.
A rendezvényen megjelenteket Orbán György elnök köszöntötte és kérte fel Brunda Gusztávot a program levezetésére, moderálására. Nevezett – aki maga is íróember és társasági tag – első gondolatai sorában arra utalt, hogy a rendszerváltozás hajnalán, 1989–90-ben alakult civil szervezet mintegy úttörő szerepet játszott az értelmiség mozgósításában, egy-egy csoportjának közösséggé formálásában. Természetesen jelentőségüknek megfelelően megemlítette az Asztaltársasági füzetek című kiadványt, amelynek immár a huszonharmadik száma látott napvilágot, és szólt arról az újabb keletű, már ugyancsak sorozatnak tekinthető kezdeményezésről is, amely kisebb méretben és speciális tematikával jelenik meg időről időre.
Az irodalmi-művészeti füzetek aktuális számáról Handó Péter – aki az egyik szerkesztője és szerzője is a kiadványnak – beszélt részletesebben. Mondandójából kiderült, hogy a 23. szám három részből áll. Az első Buddha tovább címmel a tavaly elhunyt tagtársukra, Kuruc Tóth Tamásra, a harmadik, a Palóc Mentor pedig a 2011 őszén eltávozott Pál Józsefre emlékezik. A középső részben váltakozva kaptak helyet lírai és prózai művek, számos alkotó pedig képzőművészeti alkotásokkal, fotókkal van jelen. A másik kiadványt Orbán György mutatta be. E sorozat különlegességét az adja, hogy egyes esetekben költők verseire születnek rajzok, grafikák, máskor pedig fordítva: a képzőművészeti alkotások termékenyítik meg a lírikusokat. Első alkalommal, 2012-ben Rebbenő madár címmel jelent meg egy kis kötet, amelyben a 2008-ban tragikusan korán elhunyt asztaltársasági tagra, Marschalkó Zsoltra emlékeztettek Földi Péter munkái. A 2013-as kiadvány, a „Dombok” már antológia volt a képek és versek egymásra reagálásával. A hasonló műfajú „Itt élsz” 2016-ban jelent meg. Ennek mintegy folytatása a kettes számmal megjelölt, azonos című új antológia. A szerkesztők és szerzők szándéka – mint a hátlapon olvasható is – az volt, hogy a képzőművészek és költők együttműködése sokféle látásmódot tükröző képeket és a rájuk reflektáló szonetteket tartalmazzon. Valamennyi alkotás a szülőföld hatásának hordozója, ide kötődik, az itteni élet reprezentációja. Fény és árnyék éppúgy fellelhető bennük, miként az emberi élet földi útját is végigkísérik. Ez teszi hitelessé és – a közreműködő reményei szerint – szerethetővé is a kötetben szereplő huszonegy szerző munkáját. Többen személyesen is tolmácsolták a kiadványban helyet kapott műveiket.
Az „Itt élsz 2.”-vel Fricska Éva meghívására a minap Balassagyarmaton az ARTÉRIA galériában is megismerkedhetett a nagy számú érdeklődő. A kis kötetről Orbán György beszélt, és megnyílt egy kamarakiállítás is az asztaltársaság, illetve a salgótarjáni központú StArt 20:10 nevű alkotóműhely néhány tagjának alkotásaiból.
Érkezel, mint aki el sem köszönt | Ebben a versében – amely az „Itt élsz 2.”-ben jelent meg – az alföldi gyökerű Paróczai Csaba írja a következőket: Ahogy jössz, szemből a Salgó köszönt, / kapun kőoroszlán – néz le rád a hegy. / Érkezel, mint aki el sem köszönt, / bepakolt mindent, de el sose megy. / Nem megy el, de mindig arra vágyik, / a holnap szép lesz, s majd máshol éri őt. / Szívében két világ közt hintázik, / és megcsalni igyekszik a téridőt… Keressük még egymást – már nem tudom. / A tükörből a várat bámulom.
https://www.nool.hu/rovidhirek/2022/05/ujabb-kiadvanyokkal-is-eltetik-a-balassi-balint-tarsasagot