Kálmán napjához kapcsolódva rendezte meg a hétvégén a Nagy Palóc nevét viselő társaság hagyományos őszi megemlékezését, amelyen a Mikszáth-kúriában egy utolsó tárlatvezetést tartottak, hiszen hamarosan az épület mellett az emlékkiállítás is megújul.
A kastély előtt lévő szobornál a Balassagyarmaton működő Mikszáth Kálmán Technikum négy diákja, Bakos Regina, Csécsei Sarolta, Rózsa Hanna Réka és Spanu Gabriella Izabella érdekes műsort adott elő, amelyen úgy mondtak idézeteket, mintha az író bronzba öntött alakjával beszélgettek volna.
A házigazdák nevében Molnár Zoltán, a község polgármestere kitért arra, milyen örömteli, hogy hosszú évek hánykódása után végre sikerült komoly központi forrásokat előteremteni a kúria felújítására, amely mára nélkülözhetetlenné vált.
A Mikszáth Kálmán Társaság nevében dr. Kovács Anna elnök emlékezett a százhetvenöt évvel ezelőtt született híres irodalmárra. Megemlítette a szülőfalut, a gyermekkor felejthetetlen élményeit, amelyeket novelláiba is beágyazott. Szólt Szegedről, ahol a nógrádi tájtól távolra kerülve tódult fejébe a sok-sok emlék, ami aztán a Jó palócok és a Tót atyafiak csodálatos történeteit eredményezték, míg Budapesten érte a megbecsülés, a két kötet igazi sikere, ami meghozta számára az országos hírnevet. A rövid életrajz-vázlatból nem maradhatott ki a parlamenti munka, Mikszáth országgyűlési tudósításai, amelyek emberközelbe hozták a közvélemény számára magaslaton lévő honatyákat. Dr. Kovács Anna végezetül a Mikszáth művek olvasására hívta fel a figyelmet.
Az esemény szabadtéri része után a vendégek számára következett az utolsó tárlatvezetés, mondván a következő már a teljesen megszépült és átalakított, a huszonegyedik század vívmányaival gazdagított kiállítási térben lesz. A program a faluházban folytatódott, itt átadták az évforduló alkalmából kiírt irodalmi és képzőművészeti pályázatok díjait, a Mikszáth óradíjakat, a társaság megtartotta soros közgyűlését, illetve Pásztor Sándorné bemutatta a jubileumra készült legújabb könyvét.