Tizedik alkalommal szervezte meg a nyolcvan esztendővel ezelőtt a Don-kanyarban harcolt magyar hősök tiszteletére emlékmenetét a 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző és Kulturális Egyesület. A kerek évfordulóra ezúttal kétnaposra bővítették a túrát.
Furcsa csoportra figyeltek fel szombaton délelőtt a falu főutcáján élő emberek. Világháborús egyenruhába öltözött férfiak és hölgyek meneteltek az aszfalton zárt sorokban. A község vasútállomására érkeztek pár perccel azelőtt, és a katolikus templomhoz igyekeztek. Akadt köztük az egykori cári hadsereg zubbonyában díszelgő, tányérsapkás, szakállas tiszt, a német Wermacht közlegénye, a szovjet Vörös Hadsereg uniformisában lépdelő szép arcú lány, meg persze magyar bakák is számosan. A menetfelszerelésből nem maradhatott ki a gépfegyver, a pisztolytáska, a hátizsák, meg az arról lelógó kulacs.
A hagyományőrzőket az őrhalmi házigazdák a templomnál meleg teával és forralt borral várták, aztán pontban tizenegy órakor megszólalt a harangszó és megkezdődött a köszöntő ünnepség. A 16-os honvédek nevében ifj. vitéz Bakos Gyula olvasta fel dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagynak, a Magyar Honvédség főparancsnokának a doni emlékmenetet üdvözlő nyílt parancsát, majd a Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság művészei, Ember István, Fábry István és László Péter adták elő verses műsorukat.
Farkas Egon, Őrhalom polgármestere beszédében hangsúlyozta, a településen évente több alkalommal is fejet hajtanak a hősök emléke előtt, és több mementó is található, így az ófaluban a hősök keresztje, illetve a templom oldalfalán a tábla, amelyen a világégésben elhunyt helybéliek nevei olvashatóak.
Hozzátette, a magyar hadtörténelem legnagyobb tragédiája történt nyolcvan éve az jéghideg Oroszországban, amely méreteiben csak az 1526-os mohácsi vészhez hasonlítható. Kiemelte, őszinte, mély tisztelet illeti mindazokat, akik hűen őrizve a katonai hagyományokat, vállalják az emlékmenettel járó több tíz kilométeres kitartó gyaloglást. Végezetül arra utalt, a mai nemzedékeknek okulniuk kell a tragikus történelmi tapasztalatokból, hogy a nemzetek közötti viszályok megoldása sohasem a háború, a fegyverropogás, hanem a békés megegyezés.
Az emléktábla megkoszorúzását követően ismét sorba rendeződtek az egyenruhások és a parancsnokok vezényszavára megindultak a 22-es főút felé, majd a csitári elágazóban jobbra fordulva érték el az újabb pontokat, Csitáron, Patvarcon át Balassagyarmatig, ahonnan az éjszakai pihenő után vasárnap a város temetőjének érintésével gyalogolnak tovább a szügyi végállomásra.