Dallos Szilvia, a San Lazaro Állatvédő Alapítvány tagja önkéntes segítőtársaival együtt évek óta gondoskodik a magára hagyott, bajba jutott vagy éppen rossz tartási körülmények között élő ebekről a nyugat-nógrádi járási székhelyen és a környező településeken. A város önkormányzata Balassagyarmat Közösségéért díjjal ismerte el kitartó munkásságát a napokban. Dallos Szilviával az alapítvány tevékenysége mellett, az elismerésről és a legfontosabb feladatáról is beszélgettünk.
– Hogyan vált Nógrád vármegye egyik meghatározó állatvédőjévé?
– A családunknak mindig is több kutyája volt, így az állatokról való gondoskodást már gyermekként megtanultam, és a mai napig fontosnak tartom. Tulajdonképpen az egész azzal kezdődött, hogy több mint tíz évvel ezelőtt felhívott egy barátnőm és segítséget kért, mert Ipolyszög és a Dejtári elágazó közötti parkolóban talált egy borzalmas állapotban lévő kutyát. Mivel éppen akkor nem tartózkodtam Balassagyarmaton, elkezdtem telefonálgatni, és eljutottam Sztraka Viktóriához, aki már akkor is mentette a bajba jutott ebeket. Közös erővel sikeresen megmentettük az állatot, kapcsolatban maradtunk, és onnantól kezdve folyamatosan segítettem a munkáját.
– Mikor és milyen céllal hozták létre a San Lazaro Állatvédő Alapítványt?
– Kezdetben évekig civil állatvédőkként tevékenykedtünk. Aztán 2018-ban hoztuk létre az alapítványt elsősorban azzal a céllal, hogy főként a balassagyarmati járásban – de a megyében is – a kidobott, bajban lévő, valamint a rossz körülmények között tartott kutyákat megmentsük. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk az ebek ivartalanítására is. Továbbá fontosnak tartjuk a következő generációk tájékoztatását a felelős állattartásról.
– Munkája során mit tart a legfontosabbnak feladatának?
– Nógrád megyében rendkívül aggasztó és egyben elkeserítő az állatok helyzete. Állatvédőnek lenni pedig nagyon nehéz feladat, hiszen nemcsak időben és energiában emészti fel az embert, hanem lelkileg is. Sajnos sokszor előfordul, hogy későn kapunk értesítést egy bajba jutott ebről, emiatt pedig nem is mindig tudunk segíteni. Nehéz könnyek nélkül kibírni egy-egy szörnyű esetet, de nem adjuk fel. A másik nehézséget az anyagi terhek jelentik, az orvosi számlák, a fuvar-, illetve a panziós költségek. Mivel képtelenek vagyunk otthagyni a bajban lévő állatokat, ezért sokszor csak a panziós elhelyezés marad. Ezekre pedig rendkívül nehéz feladat előteremteni az anyagiakat. Mindezek ellenére nem tudnám elképzelni, hogy abbahagyjam az állatok mentését, hiszen ha mi nem segítünk, más nem fog. Úgy gondolom, sokkal többet kéne tenni értük azért, hogy ne az emberek kénye-kedvének kiszolgáltatva éljenek. Ezért folyamatosan azon dolgozunk, hogy csak azok tartsanak kutyát, akik rendelkeznek hozzá a megfelelő körülményekkel. A problémás gazdákat pedig végleg tiltsák el az állattartástól. Összességében mondhatom, hogy az ivartalanítás a legfontosabb feladatunk, ugyanis ez az egyik alapja a felelős kutyatartásnak.
– Mit jelent a Balassagyarmat Közösségért díj az ön számára?
– Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy gondoltak rám, és ezúton is hálásan köszönöm, hogy elismerték a munkámat.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Balassagyarmaton hamarosan megnyílik az új kutyamenhely, amelynek üzemeltetésére az alapítványunk pályázatot nyújt be. Bízunk benne, hogy sikerrel járunk és több szempontból javul majd a kóbor állatok helyzete a megyénkben. Emellett az ivartalanítást szeretnénk továbbra is népszerűsíteni.
Gyógyulása folyamán is koordinálja a kutyamentést
Dallos Szilviát néhány héttel ezelőtt súlyos baleset érte. Éppen kutyatápot osztott ki a rászorulóknak a Magyargéchez tartozó Kisgéc településrészen, amikor egy autó elütötte. A balesetben súlyos sérülést szenvedett. A felépülésével kapcsolatban is nyilatkozott.
– Hét hetet töltöttem kórházban, jelenleg itthon lábadozom. Ha minden jól megy, hamarosan lekerül a gipsz az egyik lábamról, viszont a másik lábam gyógyulása hosszabb időt vesz majd igénybe. De eközben is végzem a kutyák mentésének a koordinációját. Sőt, a bejelentéseket már a kórházból is kezeltem. Mivel a balesetem előtt a kutyák szállítását nagyrészt én intéztem, most ebben a feladatban is több segítségre szorulunk. Bízom benne, hogy mielőbb teljesen felépülök és a megszokott módon tovább végezhetem majd az állatok mentését.