Eredetileg néhány salgótarjáni zeneszerető, operabarát nyugállományú ember – jelesül Dupák Sándorné, dr. Sándor Ottó és Valiskó Ferencné – gondolta úgy, hogy honismereti tevékenységével hozzájárul Nógrád különböző szellemi értékekeinek felkutatáshoz. Januártól Hagyományőrző Civil Társaságként működnek és mindig találnak törekvéseiket támogató szerveket, szervezeteket. Így volt ez a minap megrendezett Radnai György-megemlékezésen is.
Ez utóbbinak egy dél-nógrádi község, Szurdokpüspöki volt a helyszíne – az elmúlt év után – immár második alkalommal, tekintve, hogy a hagyományápolók ráirányították a figyelmet arra, hogy a jeles bariton, a Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész itt látta meg a napvilágot 1920. augusztus 7-én. Bár kisgyermekként elkerült a faluból, őt magát és főként szüleit számos emlék kötötte a településhez. Érettségi után egy budapesti textilgyárban dolgozott bérelszámolóként, szabadidejében egy amatőr színjátszó csoport tagjaként tevékenykedett, ismerkedett a színpad világával.
A második világháború időszakában fogságba esett, majd 1947-es szabadulása, hazatérés után – többek biztatására – tanulni kezdett énekelni dr. László Géza zenakadémiát végzett ügyvédnél. Az ő tanácsára került a Nemzeti Zenetanodába, ahol Nádasdy Kálmán háromszoros Kossuth-díjas rendező, színházigazgató és Pless László Kossuth-díjas karmester növendéke lett. Tanulmányainak gyorsan meglett az eredménye, hiszen már 1947-ben a Genfi Nemzetközi Zenei Verseny második díjasa lett. 1948-ban szerződött a Magyar Állami Operaházhoz, amelynek haláláig magánénekese maradt.
Sokszor lépett fel külföldi városokban is
Leoncavallo Bajazzók című operájának Tonio szerepében debütált, a későbbiekben főként Verdi-operák és Puccini művek baritonszerepei álltak közel hozzá, a magyar zeneszerzőktől énekelte Kodály Zoltán Háry Jánosának címszerepét és Erkel Bánk bánjából Tiborcot formálta meg. Sokszor lépett fel külföldi városokban például Ausztriában, Kanadában, Romániában, Törökországban. Több lemeze is megjelent. Népszerűségéhez hozzájárult, hogy a Magyar Rádióban gyakran adott elő dalokat, operetteket, sanzonokat, sőt nótákat is. 1977. április 4-én, ötvenhét évesen – ahogy mondani szokás: élete teljében – távozott az élők sorából, hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A Jászai Mari tér egyik épületén a következő szövegű tábla őrzi emlékét: E házban lakott Radnai György (1920-1977) operaénekes, Kossuth-díjas kiváló művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Állította: Budapest főváros XIII. kerületi önkormányzata, a Magyar Állami Operaház, Budapesti Operabarát Alapítvány.
Hajdani pályatárs is a nézők soraiban foglalt helyet
A szurdokpüspöki emlékkoncert vendégei között ott volt egyik hajdani pályatársa Miller Lajos is. A Magyar Állami Operaházat az első számú vezető, Ókovács Szilveszter igazgató képviselte, személyével is nagy hangsúlyt adva az emlékőrzés kialakulóban lévő ezen formájának. Megnyitóbeszédet Pintér Miklós Ervin, a vendéglátó település polgármester mondott, amelyben elismerte a nógrádi operabarátok kezdeményezését és az operaház készséges segítőkészségét. Ez azzal is igazolódott, hogy Ókovács Szilveszter e rendezvényen is elmondta bibliai példabeszédekkel megerősített gondolatait. Az emlékprogram két főszereplője Kiss Diána színművész és Varga Donáth énekművész. Műsoruk színes, rendkívül gazdag volt: szerepeltek benne – többek között – Mozart és Erkel-művek és elhangzott részükről rövid ismertető is az operaműfaj kialakulásáról, fejlődéséről, a zenetörténet különböző korszakairól. Az énekszámok között Varga Donáth ízelítőt adott hegedűtudásából is.
Nagy tetszéssel fogadták
A rendezvény színhelyét jószerivel teljes mértékben megtöltő, mintegy százötven fős közönség nagy tetszéssel fogadta a község jeles szülöttére való immár rendszeresnek, hovatovább hagyományosnak tekinthető emlékezés idei programját, amely nyilván ösztönzőleg hat a következő évek tennivalóira is.