Ulveczki Edina, a Vitalitás Sportegyesület (SE) kajak-kenu szakosztályának vezetője, aki maga is több sportágban világbajnok, tíz éves kitartó munkájának köszönhetően a balassagyarmati egyesület utánpótlása felkerült az országos és a nemzetközi kajak-kenu térképére is. A szakosztályvezetővel egyebek mellett arról is beszélgettünk, hogy sikerült mindezt elérniük és milyen céljaik vannak a jövőre nézve.
– Hogyan találkozott a kajak-kenu sportággal?
– Én már gyermekként triatlonoztam, atletizáltam és úsztam. Csepeli lány vagyok, így a Duna-part közelében éltünk és az iskola mellett folytak a kajak-kenu edzések, gondoltam kipróbálom azt is. Ma is az a szemléletem, mint akkor, több sportágban légy erős. Minden sportágban eljutottam országos szintre, de a kajak-kenu állt hozzám a legközelebb. A legkedvesebb emlékem a versenysport időszakából az Európai Olimpiai Reménységek versenye, ahol K1 500 méteren nyertem, valamint olimpiai kerettag is voltam. Emellett sárkányhajózásban és fekvenyomásban is szereztem világbajnoki címet. Ezekre nagyon büszke vagyok. Manapság idő hiányában – hiszen délelőtt tanítok, délután edzést tartok – már csak kajak-kenuzni szoktam.
– Hogyan került kapcsolatba Balassagyarmattal?
– A párom, Ódor András erőemelő mohorai származású és neki köszönhetően költöztünk 13 évvel ezelőtt, az első fiúnk születésekor Mohorára. Annyit mondtam neki, bárhová vele tartok csak víz legyen. Megjegyzem azt nem említette, hogy ilyen kicsi lesz a vízfelület (nevet). Természetesen tiszteletben tartottam a döntését, mivel imádja Balassagyarmatot, Mohorát és a környékét. Az itt töltött évek alatt én is nagyon megszerettem.
– Hogyan és mikor hozták létre a kajak-kenu szakosztályt?
– A nagyobbik fiam hároméves volt, amikor elkezdtük a vízi sportágak ismertetést, túrázásokat szerveztünk és toboroztunk. Főként a kajak-kenu megismertetésére és annak megszerettetésére helyeztük a hangsúlyt. Eközben pedig igyekeztünk egy olyan bázist létrehozni, amelyre lehet építkezni. Aztán hat évvel ezelőtt Vitalitás Sportegyesületen belül létrehoztuk a kajak-kenu szakosztályt, és kilátásba helyeztük a versenysportot.
– Miért éppen egy olyan helyen akart vízi sportokkal foglalkozni, ahol nem adottak hozzá a feltételek?
– Az első négy-öt évben rengeteg akadályt kellett leküzdenünk. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy egy olyan helyen is lehet elérni eredményeket olimpia sportágban, mint Balassagyarmat. Sokáig kerestük a megfelelő helyszínt, de végül rátaláltam a Nyírjesi-tavakra és együttműködve a horgász egyesülettel, valamint várossal létrehoztunk ott egy bázist. Ennek köszönhetően több mint négyszáz méteren tudunk edzeni. Az Ipoly folyó itteni szakaszának használatát szinte majdnem teljesen elvetettük a változó vízhozam és hajók sérülékenysége miatt. Ennek ellenére Ipolyvisken az Ipolyon, Magyarnándorban és Érsekvadkerten tudunk még nagyobb tavakon készülni. Kihívást jelentett a sok utazás, valamint a bázispark bővítése is. Emellett az elején úgy gondoltuk, hogy a sportolóink számára hátrány lesz a kevés vízfelület. De mi hittünk benne, kitartottunk és mertünk nagyot álmodni. Úgy látszik, hogy a kemény munka megérte, illetve az egyesületnek és a támogatóinknak köszönhetően a sportolóink ma már ott tudnak lenni a legjobbak között, nem csak kajak-kenuzásban, hanem állóevezésben is.
Más sportágakban is sikeresen szerepeltek a versenyzők
– Milyen sikereket értek el a csapatával az elmúlt tíz évben?
– A legelső sikerek a diákolimpián mutatkoztak meg, ahol a gyerekek egyre jobban helytálltak, aztán váltóban országos bajnokságot nyertek. Majd a sup sportágban nemzetközi szinten is sikerült eredményeket elérnünk. A legbüszkébb az idei évünkre vagyok, ami az eddigi legsikeresebb volt. A kajak-kenu mellett a sup és a fekvenyomás sportágban is sikerült országosan az élen végeznünk.
– Utánpótlásuk, köztük a fiai is felveszik a versenyt olyan nagy múltú egyesületek versenyzőivel, mint például a Vasas.
– Óriási érzés! Fantasztikus volt megélni és látni azt a helyszínen, hogy folyamatosan dobogós helyen végeznek a Balassagyarmat Vitalitás SE sportolói. Ritkaságnak számít, egy év alatt ennyi jó eredményt és elismerést begyűjteni. Őszintén szólva, sikerült egy olyan közösséget létrehozni, ahol a gyermekek nem csak közösen eddzenek és versenyeznek, hanem a mindennapi életben is számíthatnak egymásra.
– Milyen visszajelzéseket kap a szövetségtől, más kollégáktól?
– Huszonhárom éve edzősködöm. Az edzői pályafutásomat Budapesten kezdtem el, ahol világbajnokságon és olimpián induló versenyzőnek is voltam nevelőedzője. Éppen ezért, talán nem túlzok, ha azt mondom, hiányolnak. De a csapatommal közösen itt Balassagyarmaton szeretnénk megvalósítani az álmainkat. A visszajelzések mindig arról szólnak, hogy egy csodát műveltünk.
– Mik a hosszútávú céljaik?
– A céljainkat mindig közösen alakítjuk ki a sportolókkal, az egyesülettel, a szülőkkel és a várossal. Vannak kiemelkedő sportolóink, így nagy álmunk, hogy idővel bekerüljenek majd az utánpótlás válogatottba. A jövőben pedig szeretnénk egy új kisbuszt beszerezni, mert a jelenlegit már nem sokáig tudjuk használni. Emellett szeretnénk bővíteni a bázisunkat és megoldani a hajók tárolását.
Az utánpótlás sportolói rendre jól teljesítenek az iskolapadban is
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy évről évre a sportolóink kapják városi és vármegyei szinten is a legtöbb jó tanuló, jó sportoló kitüntetést – mondta Ulveczki Edina. – Úgy gondolom, hogy sportolóként sokkal hatékonyabb a beosztásuk és tudatosabban is tanulnak. Külön öröm számomra, hogy a fiam, Ódor Barnabás, idén átvehette a Magyarország jó tanulója, jó sportolója elismerést. Nyugodtan mondhatom, hogy a sportolás mellett is lehet kiválóan tanulni, de ehhez szükség van a szülők támogatására is.