Minap adták át Mohorán a Tolnay Klári Alapítvány képviselői a hírneves színésznőről elnevezett kitüntetéseket. Idén a díjat Hűvösvölgyi Ildikó és Seress Zoltán színművészek kapták.
A Tolnay Klári Emlékházban rendezett ünnepségen felvezetésként Mohay Gábor előadóművész olvasott fel egy Balázs Bélától, a magyar film egyik atyjától származó idézetet, majd Gulyás Géza, Mohora polgármestere emelkedett szólásra. Rövid beszédében kiemelte, szinte napra pontosan huszonhárom esztendeje, 2000. szeptember 3-án nyitotta meg az emlékház a kapuit, amelyben azóta a tulajdonos Balla-család országos, sőt nemzetközi hírű földi mennyországot teremtett.
A szeretet a legnagyobb kincs
Elsőként Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színművésznő méltatását mondta el a pályatárs Császár Angela. Központi gondolatként megfogalmazta, Hűvösvölgyi Ildikóra jellemző, hogy a szeretetet az életben a legnagyobb kincsnek tartotta, amit tanúsított minden színpadi megnyilvánulása, munkássága során is.
A díjazott művésznő köszönő szavaiban néhány közös pillanatot elevenített fel Tolnay Kláriról. Amikor kezdőként egy fiatal palóc lányként keveredett mellé, voltaképpen egymondatos szereppel, amiben csak annyit rebegett „jajj, de fílek”, később 1995-ben a Társasjáték New York-ban című darabban játszottak együtt, ekkor a lányát alakította, és minő érdekesség, a közelmúltban ugyanebben a műben már ő maga bújt Tolnay Klári „bőrébe” a Turay Ida Színház előadásában. Végezetül hozzátette, „nagyon szerette a palacsintámat”.
Minden nehéz akadályon képes átcsúszni
Ezt követően Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője Seress Zoltánt méltatva kifejtette, a Jászai Mari-díjas színész egy nyilatkozatában saját magát poliphoz hasonlította, amely minden nehéz akadályon képes átcsúszni, ugyanakkor ha akar, mindenhol meg tud tapadni. Hozzáfűzte, az alakítása során sohasem „technikázik”, hanem teljesen beleéli magát a szerepbe, mindezt gondolkodva és gondolkodtatva teszi. A színész vulkán is egyben, de ha nem figyel magára eléggé, könnyen előfordulhat, hogy a negyvenedik életév után már csak egy kiszáradt kráter marad.
Seress Zoltán köszönetében szintén anekdotikus hangulatba esett. Megemlítette, fiatalként egy premier után véletlenül tévedt a Madách-színház büféjébe, ahol csak Tolnay Klári mellett maradt üres szék, de ő pironkodva inkább továbbállt, nem mert a nagy előd előd közvetlen közelébe kerülni.
Az emlékezet olyan mint a mozaik
A rendezvény hátralévő részében Balla Mihály országgyűlési képviselő tisztelgett a kitüntetettek előtt. Hangsúlyozta, az emlékezet olyan mint a mozaik, nem folyamatábra, hanem apró képek gyűjteménye, amelyek összerakva válnak egésszé, és ő is olyan apró képeket őriz mind Hűvösvölgyi Ildikóról, mind Seress Zoltánról. Előbbiről a Macskák című musicalből, utóbbiról pedig a Blokád című tavaly készült filmből, amiben rendkívül hitelesen alakította Antall József néhai magyar miniszterelnököt. A díjátadó zárásaként a Tolnay-díjat megformázó képzőművész, Petrás Mária egy ősmagyar sámándob segítségével énekelt el egy gyönyörű csángó dalkölteményt.