A jelentősebb hazai vállalatok előszeretettel állnak be gyerekeket, szegényeket vagy fogyatékkal élőket támogató programok mögé. A közvélemény mégis sokszor PR-lufiként tekint a cégek társadalmi felelősségvállalási programjaira. Többek között azért, mert kevés hozzáértő szakember dolgozik ezen a területen. Pedig az Y és a Z generáció tagjai már azt is megnézik a munkahelyválasztáskor, hogy az adott cég mennyit tesz a társadalomért.
Nagyobb magyar cégek, multinacionális vállalatok esetében könnyen belefuthatunk a társadalmi felelősségvállalás (corporate social responsibility, azaz CSR) fogalmába. Ha máshol nem, akkor a cégek honlapján a “Rólunk” menüpont alatt lehet olvasni arról, milyen tevékenységet végeznek társadalmi felelősségvállalási program címén.
Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján általánosságban elmondható, hogy a cégek továbbra is oktatással, egészségüggyel és szociális ügyekkel kapcsolatos projektekre áldoznak legszívesebben, mondta megkeresésünkre a Magyar Adományozói Fórum (MAF) igazgatója, Molnár Klára. És kik kapják elsősorban a támogatásokat? A gyerekek, szegények és fogyatékkal élők.
Jobb világot csapolnak
A Magyar Telekom az Autistic Art Alapítvánnyal dolgozik együtt egy három éves stratégiai megállapodás keretében, az alapítvány által támogatott lakóotthonokban élő autistákat digitális eszközökkel fejlesztik, az ezt célzó foglalkozások módszertanának kidolgozását, elterjesztését támogatja a vállalat. Azért választották az Autistic Art Alapítványt, mert a Magyar Telekom kiemelten kezeli azokat a társadalmi ügyeket, amelyekre valóban hatással lehet, illetve a technológiai megoldások új megközelítést nyújthatnak, írta megkeresésünkre Márton Csilla, a cég CSR-ért felelős munkatársa. Kiemelt területnek számít ezenkívül a digitális kompetenciafejlesztés és az informatikai pályaorientáció is. A Legyél Te is Informatikus! pályaorientációs programban 54 település iskolájában tartottak előadásokat telekomos dolgozók az informatikai szakmáról és a felelős internethasználatról.
Változó, hogy a külföldi anyavállalat vagy maga a magyarországi leánycég határozza meg, hogy milyen társadalmi ügyeket támogasson. Sok esetben adott egy nemzetközi keretrendszer, amit aztán a magyarországi viszonyok alapján dolgoz fel a hazai cég, mondta a Magyar Adományozói Fórum igazgatója.
A Tesco Magyarország négy éve futó Ön választ, mi segítünk elnevezésű közösségfejlesztő programja az angliai üzletág Bags For Help nevű kezdeményezésének magyar igényekre szabott változata. A program lényege, hogy a vásárlók dönthetik el, hogy mely civil kezdeményezéseket, programokat támogasson a Tesco. Körzetenként a három legtöbb szavazatot kapott pályázat 100, 200 illetve 400 ezer forint támogatást kapott.
A Heineken Magyarország 2008 óta működteti Csapoljunk egy jobb világot elnevezésű fenntarthatósági programját. Ez hat területet fed le, többek között a környezetbarátabb vízfelhasználást, a karbonlábnyom csökkentését, és a helyi közösségek támogatását. Utóbbi kifejezetten fontos a vállalatnak, főleg azokon a településeken, ahol telephelye van a vállalatnak, mondta megkeresésünkre Bors Kata, a cég kommunikációs vezetője. A főbb irányvonalakat itt is az anyacég határozta meg, a globális vállalások (2020-ra a legzöldebb sörgyártó akar lenni a Heineken) a leányvállalatoknak is teljesíteniük kell.
A holland sörgyártó 2014 óta dolgozik együtt stratégiai partnerével, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel. Egy álláskeresőknek szóló program kapcsán indult az együttműködés, azóta közösen határozzák meg a támogatandó célokat és dolgozzák ki a támogatási projektet. Bors Kata elmondta: azért esett választásuk a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetre, mert ez a szervezet illeszkedett leginkább a Heineken filozófiájához. Fontos volt emellett az országos elérés is. Legújabb projektjükben rászoruló családok gazdálkodását támogatják Kastélyosdombón: komlót fognak termeszteni, ami a sörgyártónak is jól jön.
Scsaurszki Tamás húsz éve dolgozik a civil szektorban, 1999 és 2004 között az amerikai C. S. Mott Alapítvány visegrádi országokba irányuló támogatásosztó munkáját irányította, ezenkívül dolgozott a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítványnál és az Autonómia Alapítványnál is. Szerinte nem feltétlenül hátrány, ha a magyar leányvállalatnak egy az egyben át kell venni a központilag meghatározott célkitűzéseket. Nemrég ismert meg egy pénzügyi alapok kezelésével foglalkozó amerikai céget, ahol minden dolgozó 5000 dollár sorsáról dönthet: ők mondják meg, milyen jótékony célra költse ezt az összeget a cég. A magyarországi szervezetnél ez ugyanígy működik, ami a hazai viszonyok ismeretében nagyon haladó gyakorlatnak számít.
A cégvezetőn múlik
A Magyar Adományozói Fórum kutatásai szerint a kétszáz legnagyobb hazai vállalt közül száznak van valamilyen támogatási projektje, de még mindig kicsinek mondható idehaza ez a terület. Ennek többek között az az oka, hogy Magyarország nem számít jelentős piacnak a multik számára. Miközben sok német hátterű cégnek egyáltalán nincs CSR programja, addig a nagyobb magyar kkv-knak szinte kivétel nélkül van. A MAF felmérése alapján a TOP 200-as szektor többsége éve szinten 10-100 millió forint közötti összeget szán ilyen célokra. A Heinekennél nincs külön CSR-büdzsé, mindig az adott projekt határozza meg az összeget. A kastélyosdombói programot például 30 millió forinttal támogatják.
Scsaurszki Tamás meglátása szerint az, hogy milyen egy cég CSR-programja, leginkább azon múlik, hogy a cégvezető mennyire tartja fontosnak az. A vállalatvezetési tanácsadással foglalkozó IFUA Horváth and Partners Kft magyar tulajdonosai 2009-ben hozták létre az IFUA Nonprofit Partnert, mert a cég vezetői fontosnak érezték, hogy “valamit visszaadjanak a társadalomnak”, idézte fel Porubcsánszki Katalin ügyvezető. Az IFUA Nonprofit Partner egyfajta híd szerepet tölt be az üzleti szféra és a nonprofit szektor között. Az üzleti világban megszerzett tudást próbálják átadni a nonprofit szervezeteknek: tanácsadást és képzéseket (pénzügyi tervezés, stratégia alkotás) biztosítanak számukra. Többek között a Bagázs Egyesülettel, a Kézenfogva Alapítvánnyal és az SOS Gyermekfalvak Magyarországgal működtek együtt eddig.
Szakmai partnerként és programmenedzserként az IFUA dolgozott az ERSTE Alapítvány és az Európai Bizottság által finanszírozott SEEDS inkubációs programban, ami kifejezetten társadalmi vállalkozásokat fejlesztésére jött létre. Összesen 67 szervezet vett részt a programban, többségük kisebb nonprofit szervezet volt. A résztvevők szakmai képzést kaptak: például hogyan kell üzleti terveket készíteni, saját bevételeket generálni, hogyan lehet fenntartható módon fejleszteni a szervezetet. A 10 legígéretesebb projekt pénzügyi támogatást is kapott.
Kipukkadt a PR-lufi
Kovács Klára úgy látja, hogy a hazai vállalati támogatási kultúra átalakulóban van.
Nemzetközi trend, de Magyarországra is igaz, hogy a vállalatok egyre inkább valamiféle megtérülést – társadalmi változást és a vállalat számára is előnyöket – generáló forrásként tekintenek a támogatásokra. Legyen ez pénz, szolgáltatás, termék vagy a dolgozók önkéntes munkája, magyarázta.
Egyre pontosabban határozzák meg, hogy milyen ügyeket akarnak támogatni, hogy ezáltal is jobban megkülönböztessék magukat más cégek CSR tevékenységétől. “Kevésbé működik már az, hogy civil szervezetként elküldöm a támogatási kérelmemet 50 cégnek és majd valaki utal.” Scsaurszki Tamás szerint megvan az árnyoldala is annak, hogy a vállalatok egyre inkább már bejáratott partnerekkel és programokkal dolgoznak. Kevesebb az innováció ezáltal a CSR területén, de tagadhatatlan, hogy vége lett a kerítésfestések időszakának, amikor minden cég ezzel tudta le a társadalmi felelősségvállalást.
A dolgozóknak is egyre fontosabb szempont, mennyit tesz munkahelyük a társadalomért. Ez főleg a Y-Z generáció tagjaira igaz, jegyezte meg Porubcsánszki Katalin. Nem ritka, hogy a cégek megkérdezik munkavállalóikat, milyen ügyeket támogassanak. Elterjedt gyakorlat, hogy a társadalmi felelősségvállalás jegyében szakmai önkéntes programokat indítanak számukra.
A nemzetközi elvárások is közrejátszanak abban, hogy már kevésbé “PR-lufi” a CSR tevékenység. Ennek ellenére elterjedt vélekedés, hogy a cégek részéről a társadalmi felelősségvállalás csupán hangzatos, de valójában üres PR-szöveg. Ebben nagy szerepet játszhat, hogy sokszor olyan dolgozókat bíznak meg a CSR koordinálásával, akik eleve leterheltek, vagy nem ismerik igazán ezt a területet.
“Ezt mi is csak megerősíteni tudjuk, sajnos még mindig nincs elég szakember idehaza, aki megfelelő szakmai színvonalon lenne képes kezelni ezt a területet a vállalaton belül” – mondta Molnár Klára. Nyugat-Európában külön részleg foglalkozik a CSR-ral, míg idehaza legtöbbször a HR-es, a PR-os vagy a sajtós kapja meg a CSR programok menedzselését. Mindez értelemszerűen kihat a projektek megvalósítására is. Scsaurszki Tamás ennek kapcsán elmesélte, hogy nemrég megkérte egyik önkéntesét, nézze végig a Magyarországon működő amerikai hátterű cégek CSR programjait. Kiderült, hogy alig lehet megtalálni, mit csinálnak ezek a cégek társadalmi felelősségvállalás címén. Kapcsolatba lépni velük pedig szinte lehetetlen volt. Ugyancsak általános tapasztalat, hogy sokszor a cégek maguk sem kommunikálják hatékonyan, hogy igenis próbálnak tenni a társadalomért.
Mizsur András
(Forrás: www.nonprofit.hu)