A Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság székhelye, a Vanyarc melletti Sarlóspuszta adott otthont szombaton a II. Huszártalálkozónak. A rendezvény és a szervezet célja a huszár hagyományok minél szélesebb körben, de elsősorban a fiatalokkal való megismertetése – a katonain túl leginkább lovas aspektusból.
A sarlóspusztai eseményen lovasbemutatót tartott például a Nemzeti Lovas Díszegység és a Lovas Polgárőrség, megtekinthető volt A Huszárság 500 éve című kiállítás, lehetőség nyílt huszár egyenruhák felöltésére, az istállóknál pedig többek között patkolás bemutató várta elsősorban a gyermekeket. A napot pónifogatozás és lovas mozi is kísérte, az érdeklődők láthattak lovastusa és csikós bemutatókat is.
A látogatóközpontban Madarász Róbert rendőr alezredes tartott előadást a rendőrség lovas szolgálatáról és a Nemzeti Lovas Díszegységről, a lóversenyzés múltja és jelene címet viselő kerekasztal-beszélgetés keretében pedig Ribárszki Sándor zsoké, Overdose idomárja és Szabó Nikolett, Nemzeti Vágta győztes edző is az esemény vendégei voltak. Egy másik beszélgetésben az örkénytábori lovaglótanárok öröksége került a fókuszba Kaizinger Balázs olimpikon, Egyed László versenyző, edző és a vendéglátó Lóska János, korábbi military (lovastusa) válogatott lovas, lótenyésztő beszélgetése révén.
Másodszor találkoztak a huszárok
Lóska János és családja 32 évvel ezelőtt költözött Vanyarc-Sarlóspusztára, lótenyésztőként ők jegyzik a kisbéri félvér lófajta legnagyobb ménesét. A nemzeti kinccsé nyilvánított hagyományos magyar fajtának nincs állami ménese, a genetikai megőrzés tulajdonképpen Sarlóspusztán történik.
– A lovak hasznosításának célja a sport és a turizmus, vagyis a hátasló használatot preferáljuk, de a genetikai megőrzés a legfontosabb szempont. Valljuk azonban, hogy utóbbi csak úgy valósítható meg, ha ki is próbáljuk a lovakat azon célokra, melyekre tenyésztjük – ismertette Lóska János.
Ezen elv mentén volt olyan időszak is, amikor a lovasturizmusban nemzetközileg is vezető szerepet töltöttek be. A 2000-es évek első felében a szakújságírók véleménye alapján két lovastúrájuk is bekerült a világ 10 legjobb lovastúrája közé, lovaik pedig megkapták az „Európa legjobb túralovai” elismerést. Elsősorban külföldi vendégeiket a világ minden tájáról fogadták egyhetes, exkluzív, nagyjából 300 kilométeres lovastúráikra. Ezen általuk vezetett tematikus lovastúrák szolgáltak mintául aztán a kormány által 2012-ben elfogadott Kincsem Nemzeti Lovas Programban szereplő EuroHorse útvonalhálózatnak, létrehozva ezzel azt a magyar modellt, mely egyedülálló a világon.
A lovak és a lovaglás szeretete meghatározó a Lóska családban
Lóska János több mint két évtizede a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Egyesület elnöke, immáron a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság vezetője is. Aktív sportolóként 10 éven át volt military (lovastusa) válogatott, az általa tenyésztett lovakat lovagló veje – Egyed László – pedig 18 éven keresztül volt a legeredményesebb magyar lovas ebben a szakágban.
Az elmúlt időszakban a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program pályázati támogatásainak segítségével tudtuk fejleszteni a ménest. Így épültek ki azok a kiállító-, bemutató- és rendezvényhelyszínek, melyek a tenyésztési és felkészítési tevékenységünk mellett most már alkalmassá teszik Sarlóspusztát a nagyobb lovas rendezvények fogadására és megvalósítására is – hangsúlyozta Lóska János.
A szakember azt is hozzátette, hogy országos lovas feladatköreiből lassacskán visszavonulni kíván. Ezzel párhuzamosan aláhúzta: felhalmozott tudását a jövőben már inkább Nógrádra kívánja koncentrálni, reményei szerint a térség kiemelkedő színtere lesz úgy a lovas turizmusnak, mint a lovas hagyományőrzésnek, komoly társadalmi támogatottság mellett.
Magántenyészetben őrzik a nemzeti kincset
Az Országgyűlés éppen 20 évvel ezelőtt, 2004-ben hozta meg határozatát a védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról. Ennek értelmében lett nemzeti kincs a kisbéri félvér lófajta is.
A Lóska Ménes Sportegyesület fajtatörténeti összefoglalója szerint a kisbéri félvér az Osztrák-Magyar Monarchia legkiválóbb, megjelenésében nemes, elegáns, szívós és kitartó huszártiszti hátaslova volt. Tenyésztése 1853-ban kezdődött Kisbéren, a Batthyány birtokon, ahol a gondosan válogatott kancaanyagnak és a kiváló telivér mének hatásának köszönhetően hamarosan kialakult egy az angol telivérhez közel álló, de tömegesebb, kiegyensúlyozottabb, jobb munkakészségű hátasló, melyet a település után kisbérinek neveztek el. A tenyésztés a második világháborúig folyt itt, 1944-ben aztán a ménes állományát kettéosztották. Egyik felét az ország különböző uradalmaiban helyezték el, míg a másik felét Bajorországba evakuálták.
Utóbbi helyszínről 1948-ban 150 kisbéri tért haza, majd 1954-ben a sárvári ménes kancáival és a méntelepeken fellelt ménekkel megkezdődött a fajta regenerálása. Sikerült a hajdani híres törzsek jórészét újraéleszteni és a fajta tenyésztését az egyre inkább előtérbe kerülő sportkövetelmények felé irányítani. 1962-től az azonban az állami szerepvállalás erős csökkenésével egyidejűleg meggondolatlan és megállíthatatlan keresztezési hullám indult el az országban, amit aztán a fajta újratenyésztése követett, már csak alig 100 kancára alapozva, 1989-ben.
Lóska János és felesége, Pálffy Andrea 1987-ben hozták létre a Lóska Ménes Sportegyesület elődjét, a Wesselényi Miklós Sport és Lótenyésztő Egyesületet, amely 1989-ben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által elismert első és egyetlen magánkézben lévő törzstenyészetté vált.
A ménes alapító ménje, az Ozora-Árvácska II Álmos nevű törzsmén 1987-ben született meg, melyről most már kijelenthető, hogy a fajta legkiválóbb tenyészménje volt, rá a jelenlegi ménes legtöbb egyede visszavezethető. A Lóska Ménes fennállása során eddig közel 30 fedezőmént és számos törzskancát adott a kisbéri félvér fajtának.
https://www.nool.hu/helyi-kozelet/2024/10/huszar-hagyomany-talalkozo-vanyarc