A napokban egy speciális tárlatvezetés zajlott Salgótarjánban, a Dornyay Béla Múzeumban. Az esemény során szánt szándékkal sutba került a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” elv, hiszen az intézmény látogatói Vakok és Gyengénlátók Nógrád Megyei Egyesülete tagjai voltak.
Babolcsi Andrea, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum kulturális menedzsere, a Közművelődési és Múzeumpedagógiai Osztály vezetője elmondta: két gondolat talált egymásra a múzeumban. Mint fogalmazott, épp Shah Gabriella múzeumigazgatóval egyeztettek arról, hogy megszólítanák a megyében élő vakok és gyengénlátók csapatát. Nem sokkal később Földi Gyula, a Vakok és Gyengénlátók Nógrád Megyei Egyesületének vezetője kereste meg azzal kérdéssel a múzeumot, hogy lenne-e lehetőség arra, hogy rendszeres látogatóként felfedezzék a múzeum kiállításait.
– Kapóra jött, hogy az új állandó kiállításon tudunk úgynevezett interaktív tárlatvezetést tartani. Így Balogh Zoltán történész kollégával közösen ecseteltük a nógrádi múltat egyebek mellett tapintható tárgyak segítségével, miközben párbeszédre invitáltuk a látogatókat – fejtette ki Babolcsi Andrea, aki október óta tagja a Dornyay Béla Múzeum kollektívájának.
Kézbe vehették a tárgyakat a vakok és gyengénlátók
A „Megérint a történelem” című program során több mint tíz látássérült járta végig a múzeum új, „A nógrádi emberek az évszázadok sodrában – A salgótarjáni iparvidék története” című állandó történeti kiállítását. A résztvevők a tárlat végén kézbe is vehettek több, a kiállítással kapcsolatos műtárgyat.
– A látássérültek esetében a verbalitás és a tapintás kerül előtérbe. Igyekszünk eredeti tárgyakat kézbe adni, amennyiben ez lehetséges. A kevésbé gyakori műtárgyak textúrájának megismerését pedig egy speciális kesztyű teszi lehetővé – fejtette ki a szakember, aki azt is hangsúlyozta: egy ilyen esemény szervezés során elengedhetetlen az együttműködés tapasztalati és rehabilitációs szakemberekkel, illetve látássérültek esetében tiflopedagógussal. Hiszen így lehet élménydús és befogadható programot összeállítani a fogyatékkal élők számára.
Örök kérdés: szegregált vagy integrált legyen a kiállítás?
Babolcsi Andrea életében nagy mérföldkövet jelentett, amikor 2009 környékén sikerrel elvégezte Szentendrén az „Érted?! – Értem!?” – Hogyan fogadjuk fogyatékos embertársainkat múzeumainkban? című akkreditált továbbképzést.
– Mindig elhangzik a kérdés, hogy szegregált vagy integrált legyen a kiállítás? – hangoztatta a szakember, aki ezután arra is magyarázatot adott, hogy mi is a különbség a kettő között. Ennek értelmében:
- az első egy különálló, tapintható tárlat vakok és gyengénlátók számára,
- a második egy kiállításba szervesen beépülő tapintható részt jelent.
– Inkább ez utóbbi mellett szoktak dönteni, bár például korábbi munkahelyemen, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban készült már olyan tapintható kiállítás, amelynek minden darabja megérinthető – mesélte a szakember, aki egy, az említett nyíregyházi tárlaton tapasztalt érdekességre is felhívta a figyelmet.
Ebben lenne szükség a változtatásra
– A látó érdeklődőkben volt egy gát, nem mertek hozzányúlni semmihez. Hiszen a köztudatban benne van, hogy: „Mindent a szemnek, semmit a kéznek!”. Ebben szeretnénk változást elérni. Nagyon jó kezdeményezések vannak erre a Szentendrei Skanzenben, a budapesti Kassák Múzeumban, de Szegeden és Miskolcon is. Nagyon sokan nyitnak és épp ez a cél: a múzeum hozzáférhető, befogadható, és akadálymentesített legyen a fogyatékkal élők számára is – húzta alá Babolcsi Andrea, akinek életfilozófiája, hogy a folyamatos egymástól tanulás segít élni és túlélni, ugyanúgy, mint a művészet.
Remélik, több alkalom is követi az elsőt
Shah Gabriella, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója érdeklődésünkre kifejtette, hogy a nemrég megnyílt új állandó történeti kiállításukhoz kapcsolódóan sokrétű múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai foglalkozásokat terveznek megvalósítani. Ennek előkészítése folyamatban van, de már most is vannak sikeres példáik rá.
– Egy nagyon jó kezdeményezést sikerült megvalósítaniuk, a Vakok és Gyengénlátók Nógrád Megyei Egyesületével közösen. Évekkel ezelőtt volt már arra példa, hogy gyengénlátók érkeztek hozzánk és különböző műtárgyakat, kiállításokat mutattunk be nekik. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen most Babolcsi Andrea személyében van egy szakemberünk, aki speciálisan, hozzáértően tud velük foglalkozni – fejtette ki a múzeumigazgató, aki azt is hozzátette: a napokban lezajlott foglalkozás az első volt, de reméli, hogy több hasonló program is követi majd, és végül rendszeressé fog válni a Dornyay Béla Múzeum falai között.