Az Európai Bizottság kezdeményezésére és támogatásával 2005 óta minden év szeptemberének negyedik péntekén rendezik meg a „Kutatók Éjszakája” elnevezésű ismeretterjesztő programot azzal a határozott céllal, hogy a társadalomban népszerűsítse a tudomány eredményeit és nem utolsó sorban művelőit. E szellemben hirdette és szervezte meg – immár hagyományosan – a Magyar Nemzeti Levéltár Salgótarjánban működő Nógrád Megyei Levéltára is szeptember 23-i rendezvényét, amely keretében négy előadó számolt be egy-egy kutatásának eredményeiről. Mint Sebestyén Kálmán, az intézmény igazgatóhelyettese elmondta: nemcsak az elhangzott referátumok témái különböztek egymástól, hanem a kutatótípusok is, amelyeket ez alkalommal két fiatalember, Kovács Krisztián doktorandusz-hallgató és Veszelovszki Balázs középiskolai tanár valamint Bódi Györgyné nyugalmazott könyvtárigazgató és Gergely István szintén nyugállományú mérnöktanár képviselt.
Salgótarján. Kovács Krisztián „A losonci császári és királyi 25. gyalogezred a Nagy Háborúban” címmel mutatta be azt az alakulatot, amelyben oly sok Nógrád megyei katona szolgált 1914 és 1918 között, s amelynek emlékét – az eredetileg 1932-ben Bóna Kovács Károly által készített, majd Bobály Attila szobrászművész révén 2007-ben újraalkotott – dombműve őrzi a salgótarjáni főplébániai támfalában. Az ifjú történész bevezetőjében bemutatta a losonci gyalogezred egészen a 17. századig visszavezethető történetét, a különböző változatokban kiemelkedő személyiségeit, vezetőit. Előadásának címe szerint természetesen azokra a jelesebb hadieseményekre helyezte a hangsúlyt, amelyeket az egység katonái az első világégés során az orosz illetve az olasz fronton átélni kényszerültek. Mondandója hitelességét olyan fotókkal illusztrálta, amelyek ٲ – többek között – a gyalogezrede ruházatát, felszerelését, szálláshelyét stb. – érzékeltették.
Négy előadó, két generáció. Balról jobbra: Gergely István,
Bódi Györgyné, Veszelovszki Balázs és Kovács Krisztián
Veszelovszki Balázs – aki az elmúlt évek során helyi egyháztörténészként tette ismertté a nevét – ezúttal is hű maradt kedvelt témaköréhez és „Leporolt portrék, arcok a XX századi Salgótarján egyházi múltjából” címmel tartott előadást. Elsőként Deutsch Mózes főrabbiról – aki nem kevesebb mint 57 évig volt a salgótarjáni izraelita hitközség vezetője – szólt, annál is inkább, mert működése alatt épült meg 1902-ben a zsidótemplom – sajnos már nem létező – szép épülete. Veszelovszki Balázs ismertette a római katolikus egyház néhány kiemelkedő helyi képviselőjének munkásságát is Szilvássy Xavér Ferenctől – aki összebékítette a templom- vagy kálváriaépítés híveit, hiszen mindkélt terv megvalósult – P. Réz Mariánon – aki a házfőnöke volt a ferences rendnek – Buczkó Atanázon, Kovács Mihályon, Veres Barnán, Borovi Józsefen, Strichirs Károlyon át Lébényi Antalig. „A képek a háború előtti Salgótarján egyházi életéből” címmel bemutatók fotók a város életében emlékezetes eseményeket idéztek fel.
Bódi Görgyné – akit a Madách Imre Gimnáziumban Czakó György történelemtanár irányított a múlt tanulmányozása irányába – abból a hatalmas könyvtártörténeti iratanyagból állította össze előadását, amelyet a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban éveken át helyismereti könyvtárosként, majd igazgatóként megismert, s amely az ő kezdeményezésére került éppen a levéltárba. Először a népkönyvtárakról, az egyesületi és iskolai könyvtárakról beszélt, majd felvázolta megyei könyvtár létrejöttének előzményeit, illetve a történetét 1949-ig visszavezetve. Viszonylag hosszan méltatta az első igazgató Jeszenszky Miklós érdemeit, akinek Ferenc Rudolf segített sokat a mai Erzsébet téren egykori vendéglőből kialakított könyvtárban. Érdekes, hogy az ötvenes évek elején Pásztón könyvtárosként dolgozott Nagy Pál, a Párizsban élő író, a Magyar Műhely egyik alapítója, a megye díszpolgára. A megyei könyvtár 1965-ben, Iványi Ödön igazgatása idején költözött a József Attila Művelődési Központ déli szárnyába s 1986-tól működik az erre a célra tervezett nyugati városrészi épületben. Mint arról is szó esett, Kojnok Nándor két ízben is – összesen csaknem húsz esztendeig – volt az intézmény emblematikus igazgatója.
Mintegy csattanóként maradt a végére Gergely István előadása, aki „Szülőfalum, Csécse története” címmel mutatta be az idén tavasszal saját kiadásban – némi támogatással – megjelentetett kétkötetes, A/4-es méretű, 1100 oldalas, keménykötésű monográfiáját. Ahhoz képest, hogy – mint bemutatkozásában elmondta – végzettsége szerint műszaki szakember, ilyen tárgyú tankönyveket írt több évtizedes középiskolai tanárkodása során – hatalmas és bátor vállalkozásba fogott. Miután feldolgozta a családfáját, rájött, hogy igazán nem ismeri a faluját s 2009 decemberétől, azaz hét éven át gyűjtötte az anyagot országos és megyei intézményekben, a helyszínen, ahol sokat beszéltette is az embereket. Szinte hihetetlen, hogy a két kötethez 75 ezernyi dokumentum- és egyéb fotót készített s 15 ezer munkaórát szánt megírásukra. Imponáló szellemi teljesítmény, amelynek értékét növeli, hogy a kutatások során számos eddig ismeretlen, vagy másként tudott új adatra bukkant, kiemelkedő történelmi személyiségeket fedezett fel Csécsével összefüggésben. A rendezvény végeztével a levéltár apró, jelképes ajándékkal kedveskedett a „Kutatók Éjszakája” iránt érdeklődőknek.
Csongrády Béla
(Forrás: www.nhc24.hu)