Hiába kérlelte az égieket a Nagy Palóc, az ősz közepi Nap csak nem akart kibújni a fellegek mögül, és egyetlen sugara sem vetült rá a Horpácson Mikszáth-napot ünneplő utódok soraira. A több mint félszáz résztvevő így is tartalmas programokat élvezhetett a cserháti kisközségben.
Horpács. Minden esztendőben Kálmán-nap táján gyülekeznek a tisztelgők, „A Jó palócok” szerzőjének nevét viselő társaság tagjai a horpácsi kúria kertjében, hogy fejet hajtsanak a híres író emléke előtt. Ilyenkor általában egy-egy központi téma köré összpontosul az események sora. Ezen a pénteki kora délutánon amellett, hogy a „bölcs Mikszáth” került terítékre, feleségéről, a kilencven esztendeje elhunyt Mauks Ilonáról is megemlékeztek.
A kúriánál dr. Praznovszky Mihály a bölcs Mikszáthról beszélt
A lócán ülő Mikszáth-szobor szomszédságában először Molnár Zoltán, a házigazda település polgármestere köszöntötte a közönséget, kiemelve, hogy az író hívei immár húsz esztendeje találkoznak minden októberben itt, a kúria ódon falainál, és élesztik tovább a kultusz negyedszázada fellobbant újkori tüzét. Dr. Kovács Anna irodalomtörténész-muzeológus, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke elsősorban az irodalom szerepéről beszélt, idézettel is bővítve mondandóját. A nemrégiben elhunyt Esterházy Péter szavaival két fő jelzőt említett: az irodalom kimeríthetetlen és szabad.
Dr. Praznovszky Mihály, a társaság örökös, tiszteletbeli elnöke, akit a nógrádi barátok csak „Mikszáth földi helytartójaként” hívnak érdekes megközelítésből vizsgálta meg az író életművét. A bölcseleti tevékenységét vette górcső alá, azt a kérlelhetetlen kritikai hangot, amit több formában is megfogalmazott, bírálva a saját kora politikai életét – aminek parlamenti képviselőként ő maga is aktív részese volt.
Az irodalomtudós megfogalmazása szerint Mikszáth nagyon élesen és jól látta Magyarország jövőképét, hogy a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján miként szalad végzetébe az Osztrák –Magyar Monarchia. A horpácsi visszavonultságában pihenő-elmélkedő, és egyre több testi bajjal gyötört férfi felismerte a nemzetiségi kérdés megoldatlanságát, csakúgy, mint a hatalom és sajtó sajátságos viszonyát, utóbbi kiszolgáltatottságát, a „gázlánggá vált” sajtószabadságot, amely bármikor egy mozdulattal lecsavarható. Ugyanúgy a nemzet felkent vezetőinek egyre nagyobb léptékű eltávolodását a társadalom alsóbb rétegeitől – megjósolva már-már Trianont és következményeit.
Dr. Praznovszky Mihály mindezek alátámasztására egy konkrét példát is említett: amikorTheodore Roosevelt egykori amerikai elnök Budapestre látogatott, és ott találkozott Mikszáthtal, a beszélgetést követően az újságírók megkérdezték a híres politikust, miről szólt a társalgás, mire az elnök szűkszavúan felelt: „nem nyilatkozhatom erről”. Ez is bizonyítja, mennyire kényes kérdéseket tárt a messziről jött ember elé. Az irodalomtörténész hozzátette, a bölcs derűvel összegző ember túl sokat tudott, és ezeket az ismereteket nem az országgyűlési padsorokban, sokkal inkább a képviselői klub kártyaasztalainál és a különböző belső eszmecseréken szippantotta magába, így alkotva meg egyre lesújtóbb véleményét saját koráról.
Az éles bírálatok ecsetelése után kicsit enyhébb hangvétel következett, amikor Herczegné Varga Ilona, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium igazgatója olvasta fel Mauks Ilona kellemes modorú visszaemlékezését, amely a házaspár horpácsi mindennapjairól szól, a férj életének utolsó időszakáról, a birtok ügyes-bajos dolgairól, a környéken tett kirándulásokról.
Az író szobrának megkoszorúzását követően az ünnepség résztvevői kis községi sétára indultak, amelynek során útba ejtették a közelmúltban elkészült turisztikai központot, valamint a felújított és megszépített katolikus templomot, majd megálltak Szontagh Pál és Mauks Ilona egymás mellett lévő síremlékénél.
Itt a társaság alelnöke, Pásztor Sándor, illetve neje, a Kazinczy-díjas tanár, Pásztor Éva felváltva olvasott szöveggel idézték fel a Nagy Palóc hitvesének életútját, hangsúlyozva, hogy a férj és a feleség pályaíve csak együtt látható a maga teljességében, mert a Mikszáth-i műhöz szorosan hozzáidomul a háttérben a családi tűzhely melegét óvatosan, nagy gonddal őrző asszony alakja.
A horpácsi irodalmi kirándulás utolsó „láncszeme” a község kultúrházában tartott, előadással egybekötött taggyűlés volt, amelynek során dr. Praznovszky Mihály nógrádi irodalmi kalandjairól beszélt megszokott színes, humoros stílusában.
Hegedűs H.
(Forrás: www.nhc24.hu)