Ezek, a cikkünk címében említett szavak fejezik ki a legjobban, mivel tartozunk az időseknek, elődeinknek, szüleinknek! Tisztelet és hála: nem valamiféle elvárásról, kötelességről van szó, hanem belülről, lelkünk mélyéből fakadó érzésről. Fontos feladatunk a múltat kutatni, fejet hajtani az elődeink előtt – mondta Hanczikné Adorján Györgyi, a Benczúrfalváért Egyesület Elnöke az elmúlt hét végén, szombaton (2017. február 25-26.) délután a II. világháború után szovjet hadifokságba elhurcolt foglyok emlékére állított tábla avatásán.
Szécsény-Benczúrfalva. A közösségi házban megtartott ünnepségen sokan ott voltak a benczúrfalvaiak közül, többen hazalátogattak az egykori hadifoglyok leszármazottjainak képviseletében, megtisztelte jelenlétével az ünnepséget Stayer László, Szécsény polgármestere, dr. Bagó József, a város jegyzője, Lipthay Antal báró, Szécsény díszpolgára és felesége, dr. Lipthay Erzsébet, valamint Gajzinger László, a szécsényi katolikus egyházközség világi elnöke.
A községben, a temetőben az emlékműn olvasható azoknak az egykori benczúrfalvaiaknak a neve, akik az első és második világháborúban haltak meg, fogságba kerültek, de onnan többé nem tértek haza. Most az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatásával, a Benczúrfalváért Egyesület kezdeményezésére elkészült tábla annak a tizenhárom személynek a nevét őrzi, akik távol a családjuktól, hosszú éveket töltöttek szovjet hadifogságba, átélték annak szenvedéseit, végül hazakerültek: Zsíros János, Zsíros István, Zsíros László, Riczi László, Lotharidesz György, Plezsik János, Liptai József, Udvardi István, Tornyos Pál, Sugár István, Ágner János, Mikus István, Rapka János. Közülük már csak a századik életévében lévő Zsíros László él, aki részt vett az ünnepségen.
Az üdvözlő szavak után megható percek következtek, Riczi Lászlóné, Rozika néni egy szívhez szóló dallal emlékezett.
– Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy emlékezésünket történeti kontextusba helyezzem, szóljak egy kicsit a múlt kutatójának a szemével, a mai ünnepségünkről, szép eseményünkről. Örömmel teszek eleget a felkérésnek – kezdte ünnepi köszöntőjét a Budapesten élő, benczúrfalvai kötődésű Veszelovszki Balázs középiskolai tanár, történész. (Veszelovszki Balázs lapunk rendszeres szerzője, főleg történeti és egyházi témakörbe tartozó írásaival, ünnepi jegyzeteivel, vezércikkeivel segíti a Nógrád Megyei Hírlap munkáját. A SZERK.)
Áttekintést adott a német megszállásról, a nyilasok rémuralmáról, majd ünnepi gondolatait így folytatta:
– 1945-től a szovjetek vették át az uralmat, itt voltak hazánkban „ideiglenesen” 1990-ig. Gyilkos uralmukat, tettüket gátlástalanul és parancsszóra kiszolgálta a mindenkori hatalom, nem ritkán úgy, hogy a hazai lakosságot és az országot a csőd szélére taszították. Magyar fogott fegyvert az ártatlan magyarok ellen. Veszelovszki Balázs felidézte a rettegés borzalmas napjait, amikor a rendszer tisztes családokat távolított el az útjából, málenkij robotra hurcolták, vagy kitelepítették őket.
– Kívánatos, hogy fejünket meghajtva az emlékezésben, mindannyian azon fáradozzunk, hogy múltunkat megismerve és felfedezve igaz emberekké válhassunk, együtt tehessük a jót a családunkért, barátainkért, szeretteinkért és a hazánkért – mondta végezetül.
A balassagyarmati Tormay Irodalmi Társaság négy tagja, Krasznai Kázmér, Horváth Lászlóné, Majer Zsolt, László Péter hazafias érzelmű, lélekben felemelő, szép műsorukkal tették még ünnepélyesebbé, gazdagabbá az összejövetelt.
A kerekasztal beszélgetésen Zsíros László felidézte a szibériai hadifogságban eltöltött nehéz éveit. A Dunakeszin élő Barna Szabolcs nagyapja, Zsíros János, aki öt évet töltött a hadifogságban, visszaemlékezéseit osztotta meg a jelenlévőkkel. Riczi Lászlóné, Rozika néni azokról a nehéz évekről szólt, amikor hírt sem hallott a férjéről, csak a remény éltette, hogy egyszer hazatér.
Hanczikné Adorján Györgyi virágcsokorral kedveskedett Zsíros Lászlónak és Riczi Lászlóné, Rozika néninek, aki az ünnepség végén elmondta kedves versét, és arra kérte a jelenlévőket, hogy együtt énekeljenek el egy szép Szűz Máriás éneket, ami a magyarokról, a magyaroknak szól.
Szenográdi Ferenc
(Forrás: www.nhc24.hu)